Kedves Olvasók!
1995. május 2-án volt az első nap, amikor Katonatelepen kezdtem orvosi működésemet. Ennek húsz éve! Ez alkalommal engedjék meg, hogy néhány gondolatot megosszak Önökkel a pályafutásomról és az itt eltöltött időről.
Több mint harminc éve végezetem a Szegedi Orvostudományi Egyetemen.
Szülővárosomban, Szolnokon a Megyei Kórház Csecsemő és Gyermekosztályán kezdtem a pályámat. A szakvizsga után azonban az életem úgy alakult, hogy Tiszakécskén, felnőtt körzetbe kerültem. A sokoldalú vidéki háziorvosi feladat megpróbáltatás volt számomra, de ugyanakkor rájöttem, hogy ez az, amit szívesen csinálok. Ebben a kisvárosban ismerkedtem meg férjemmel, Meggyesi Lászlóval, aki mindig segítségemre volt, hogy a család mellett tudjam gyakorolni a hivatásomat, legjobb tudásom szerint.
Öt évet egy Pest megyei, 3500 lakosú kis faluban, Tápiógyörgyén töltöttünk. Azonban mégis Bács-Kiskun megyébe, Kecskemétre vágyódtam. Férjem volt az, aki megtalálta Kecskemét városának azt a pályázati kiírását, ami Katonatelepen orvosi rendelő építésére és tíz évig háziorvosi feladat ellátására szólt. A katonatelepi emberektől bizalmat kaptunk, így húsz évvel ezelőtt a Kocsis Pál utcán egy albérletben elkezdtem a háziorvosi tevékenységet. Férjem pedig szervezte és kétkezi munkával, sok segítséggel építette Katonatelepen a Zsigmond Ferenc utca 25/a alatt az egészségügyi komplexumot. Az ő gondolata volt az is, hogy akkora létesítményt hozzunk létre, melyben legyen helye a gyermek, felnőtt alapellátásnak, de a patikai készítményeket is megkaphassák az emberek.
Sok nehézséget kellett legyőznünk, de a Gondviselés segítségével, az emberek jó szándékú támogatásával meg tudtuk oldani.
1996. december 21-én átadásra került a létesítmény egy része.
A gyermek és felnőtt ellátást, a kézi patikát néhány évig együtt láttuk el ápolónőmmel, Gajdácsi Franknéval, Icukával, akivel jelenleg is együtt dolgozunk.
2000-ben külön vált a gyermekorvosi praxis és a Fiók patika is kinyitott.
A rendelők tisztasága, környezetének rendben tartása több mint tíz éve köszönhető Danka Katalin takarítónknak.
Teltek az évek, folyamatosan rendeztük, építettük, szépítettük a létesítményt és környezetét, ahol az otthonunk is van.
Férjem súlyos betegségben 2014. május 14-én meghalt. Nagyon szeretett itt élni.
Sajnos jelenleg is vannak nehézségek, amit igyekszem legjobb tudásom szerint megoldani. Tervem, tovább korszerűsíteni a létesítményt, hogy mindnyájunk számára kellemes, színvonalas intézmény legyen.
Ebben segítségemre vannak gyermekeim, akik szerencsére itt élnek.
Szeretném, ha ezen a helyen még nagyon sokáig tudnánk az itt lakók egészségügyi ellátását biztosítani.
Kívánok Önöknek jó egészséget!