Cseh Márk a családjával a Mályva utcában lakik. Anyukája Ilona ugyanott kozmetikus. Édesapjával, Attilával is sokszor találkozhatunk a katonatelepi programokon, finom lángosokat szokott árulni kocsijából. Márk testvérével, Attilával a Mathiász János Általános Iskolába járt, most középiskolás.
A facebooknak hála, településünkön sokan tudják róla, hogy kitűnő cselgáncsozó. Az utóbbi években sikert sikerre halmoz. Február utolsó előtti hétvégéjén Országos Junior Rangsorversenyen vett részt, ahol az első helyet szerezte meg. Nagyszerű teljesítménye alapján ő a hónap sportolója. Rövid interjúban beszél az elmúlt időszakról:
– A Mathiászban még kosaraztál és cselgáncsoztál. Most az utóbbiban érsz el nagy sikereket. Számolj be légy szíves a közelmúlt eredményeiről!
– Amióta elballagtam, azóta mondhatni sorra jöttek az eredmények. Többször voltam diákolimpiai, és korosztályos magyar bajnok. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy tagja lehetek a Junior Magyar Válogatottnak.
– Mikor kezdted a judót? Kik voltak az edzőid? Most ki a mestered? Milyen övnél tartasz?
– Hat évesen kezdtem a judót Deák Ferencnél majd később Kerekes Sándorhoz kerültem. Egy idő elteltével mikor már az edzőm úgy gondolta, hogy megállnám a helyemet a ,,nagy” csapatnál is, akkor kerültem át Nagysolymosi Sándorhoz, aki még a mai napig az edzőm. 1.kyu övfokozatnál járok, ami a barna övet jelenti.
– Hol tanulsz? Hogy tudod összeegyeztetni a sportot a tanulással? Hányszor edzel?
– Az ÁFEOSZ Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközép Iskola 11-es tanulója vagyok. A versenyszerű sport és a tanulás nehezen összeegyeztethető úgy hogy mind a kettő kiválóan menjen. Próbálok mind a kettőre elég időt szentelni, de van, mikor egyikre sincs annyi időm amennyi kéne. Hetente nyolc edzésem van köztük erőnléti, technikai és küzdelmi foglalkozások.
– A családodban más is sportol, sportolt?
– Igen, testvérem Attila, a mai napig versenyszerűen Rögbizik. A felnőtt válogatott tagja. Édesanyám diák éveiben országos szinten röplabdázott.
– Kiskorodban kosaraztál is. Hogyan emlékszel vissza azokra az évekre?
– Mikor első osztályban felajánlották, hogy részt vehetek az iskolai kosárlabda edzéseken, akkor örömmel álltam be a csapatba. Nem vagyok túl magas, de gyorsasággal és agresszivitással pótoltam a hiányzó centiket. Jó közösség volt, többször is eljutottunk az országos döntőkig és diákolimpiai címekhez. Örülök, hogy ebbe a kicsi, családias, de amúgy nagyszerű iskolába járhattam és sportolhattam.
– Mik a céljaid? Mit szeretnél elérni a sportban és az életben egyaránt?
– A sportban egyértelműen minél jobb eredményt elérni országos, majd később világ szintű versenyeken is. Legnagyobb álmom, hogy egyszer a világ legjobbjai között az olimpiára is kijussak. Az életben a sporttal szeretnék elhelyezkedni, mikor elvégzem a középiskolát felvételt szeretnék nyerni a Testnevelési Egyetemre.