Készülődni többnyire jó dolog. Várni a gyermek születését: jó tudni, hogy eljön az idő s a közelgő időpont egyre izgatottabbá tesz mindenkit. De az a kilenc hónap kell a felkészülésre. Készülődni jó, amikor új szakaszhoz ér az ember élete, a gyermek óvodába, iskolába megy, a felnőtt munkahelyet vált, vagy bármilyen új dolog kezdődik. A készülődés magában hordozza a reményt: van mire várni. Persze, ahogyan telnek az éveink, talán egyre kevesebb dolog hoz lázba, sőt fel is tehetjük a kérdést, van-e még mire készülni?
Ezekben a hetekben, húsvétra készülődve a böjt időszakát éljük. Nemigen tudunk ezzel mit kezdeni, sokszor még vallásos emberként sem. Azt se igazán értjük, ha a böjt negyven napig tart, akkor utánaszámolva, hamvazószerdától húsvétig miért negyvenhat jön ki? A válasz: a vasárnapokat nem számítják bele a böjti napokba. Kit érdekel ma már, hogy a régiek ilyenkor elmosták és eltették a zsíros edényeket és csak húsvétkor vették elő? Ki foglalkozik azzal, hogy nem tartottak nagy lakomákat, esküvőket, bálakat? Hogy voltak, akik negyven napig csak napjában egyszer ettek?
A böjt sokak számára egyenlő a fogyókúrával, a szervezet méregtelenítésével. Ezek hasznos dolgok, ám távol állnak a böjt lényegétől.
A böjt ideje arra való, hogy az ember kicsit befelé forduljon. Mindenkinek szüksége van erre, hiszen érezzük, szétszaladnak a dolgaink, szétesnek emberi kapcsolataink, önmagunkkal sem vagyunk mindig egyenesben. Közhely, de igaz, túlpörgetett világban élünk és nem tudunk kiszállni belőle. Ha együtt lehetne a család, vagy végre megtehetnénk régóta tervezett, elkésett dolgokat, akkor mindig közbe jön valami: sodródunk, ahelyett, hogy tudatosabban élhetnénk.
A böjt nem feltétlen jelenti a kevesebb étkezést, vagy a húsételekről való lemondást. A hívő ember számára idő lehet ez arra, hogy közelebb kerülhessen Istenhez és a másik emberhez, de a nem hívő ember is sokat nyerhet, ha ebben az időszakban többet törődik lelkével és figyelmesebben fordul a másikhoz.
Mit tehetünk a böjt időszakában?
– Legyünk hálásak! Mindig többre vágyunk, de ha ezt túlzásba visszük, csak az elégedetlenségünk növekszik. Vegyük sorra, hogy miért és kinek mondhatunk köszönetet! Minden, ami jó, Isten ajándéka számunkra, akár közvetlenül tőle, akár másokon keresztül érkezik hozzánk.
– Figyeljünk oda a környezetünkre! Az ember a teremtéskor azt a parancsot kapta, hogy uralkodjon a világ felett, de vigyázzon is rá. Ezzel visszaéltünk, kihasználjuk a környezetünket. Ezért legalább ebben az időszakban kezdjünk el figyelni arra, hogy kevesebbet pazaroljunk és tudjuk elválasztani a fontos dolgokat a kevésbé szükségesektől! Isten életre adta a világot, ne használjuk ki!
– Sokan nélkülöznek! A közvetlen környékünkön és távolabbi vidékeken is. Keressük meg annak módját, ahogyan odaállhatunk támaszként valaki mellé, legyen az családtag, barát, szomszéd, vagy ismerős. A Biblia azt mondja: „Aki mást felüdít, maga is felüdül!”
– Törődjünk a lelkünkkel! Hazánk a lelki betegek országa is. Egyszerűen kevesen foglalkoznak a lelkük rendben tartásával. Nem szánunk elég időt a csendre, a beszélgetésekre, az önvizsgálatra. A Biblia egy helyen úgy szól: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Próbálkozhatunk sok mindennel, gondolhatjuk, hogy ha a külső dolgaink rendben lesznek, majd ráérünk a lelkünkkel foglalkozni. A valóságban pont fordítva működnek a dolgok. A lélekben elvégzett rendrakás, feltöltődés lesz hatással életünkre, családunkra, kapcsolatainkra, munkánkra.
A hitét megélő és azt nem gyakorló ember számára is tartogathat a húsvétig tartó időszak nagy lehetőségeket az elmélyülésre, kapcsolataink rendezésére, lelki megújulásra, másokhoz történő odafordulásra.
A hitét gyakorló ember vallja azt is, hogy a lelki rendrakás igazából az Istennel megélt közösségben valósulhat meg. Legyen ez az időszak az istenkeresés minősített ideje!