A helyi és országos sajtó széleskörű tájékoztatást adott egy újjáépített laboratórium 2015. február 4.-i átadásáról Kecskemét Katonatelepen. Ennek kapcsán célszerű olvasóinknak egy rövid összefoglalást, tájékoztatást adni városrészünk fontos kutatóhelyének történetéről és jelenlegi szerepéről, helyzetéről. Katonatelep jelenlegi lakosságának igen kis hányada tud arról, hogy egy nagy múltú (és remélhetőleg nagy jövőjű) intézet működik közvetlen közelükben és szolgálja a szőlészet és borászat művelőit, gazdálkodókat és hobbi kertészeket. A múlt megismerése, a jelen történései és a jövő körvonalazása remélhetőleg több katonatelepi polgár érdeklődését felkelti az intézet iránt.
Történeti visszatekintés
A szőlészettel és borászattal foglalkozó tudományok Magyarországon akkor kerültek az érdeklődés középpontjába, amikor a filoxéra (szőlő gyökértetű) az 1800-as évek végén elpusztította a magyar ültetvények csaknem kétharmadát. Ezután értékelődött fel a Duna-Tisza köze, mint szőlőtermesztő terület, lévén a homokos talaj ellenálló a filoxéra pusztításának. A magyar állam a szőlő rekonstrukció során megalapította az országos hatáskörű Ampelológiai Intézetet, melyhez később kapcsolódott a mai katonatelepi szőlőtermelő és kutató egység is.
Kecskemét város északkeleti peremén művelte szőlőskertjét Katona Zsigmond híres gyógyszerész, aki felismerte az immunis homoktalaj jelentőségét és próbált segíteni más szőlőtermő területek átmentésében. 1889-ben Katona Kecskemétre hívta Mathiász Jánost, az akkor már Európa szerte ismert, és elismert szőlősgazdát, aki Tokaj-hegyaljai területén (Szőlőske) vezette birtokát és szerette volna a filoxéra elől biztos helyre menekíteni szaporítóanyagait. Mathiász János még ez évben vásárolt 17 hold homokterületet Katona Zsigmond birtoka mellett és telepített át főleg csemege, részben borszőlőfajtákat, melyekből eladott sokat az újjátelepítésekhez, a bevételekből felépített egy családi házat és 1921-ben bekövetkezett haláláig itt is élt népes családjával. Ez a ház ma is áll és ma is a szőlészet és borászat fellegvárának számít. Itt kerültek kialakításra az új szervezetnek megfelelő laborépületek
A Kecskemét környéki homokos talajokon több kísérleti ültetvény létesült, 1883-ban Miklósvári Miklós Gyula kormánybiztos hozott létre állami minta szőlőtelepet, ahol a fő feladat a filoxérától mentes szőlő-szaporítóanyag előállítása és forgalmazása volt, akárcsak később, 1898 után Katonatelepen a Mathiász birtok, Mathiász telep. Mathiász János elsősorban csemegeszőlők nemesítésébe kezdett, míg Miklóstelepen a szőlőnemesítés (állami támogatással, főleg borszőlő) csak a második világháború után kezdődött (1948).
Katonatelep szőlészeti és borászati kísérleti és fejlesztő tevékenysége igen göröngyös utat járt be, míg a mai állapotig eljutott. Mathiász János halála után a család tönkrement és a birtokot 1926-ban a magyar állam megvásárolta és kialakította az „Állami Mathiász János szőlőtelepet”. A két világháború közötti időszak nem kedvezett a kutató-fejlesztő munkának, viszont előtérbe került a kiskerti étkezési szőlő iránti érdeklődés, ami máig is meglapozza a tevékenységet. Az állami kutatási vérkeringésbe hivatalosan 1950-ben kezdődött, amikor az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet vette át a Mathiász telepet és egy 17 hektáros földterülettel (melynek kétharmada szőlő volt) „üzemegységet” alakított ki. Ez a terület bővült 1960-ig Úrrét-pusztai szőlőkkel, majd állami tartalékföldekből és termelőszövetkezeti területekből (Béke-szövetkezet) egészen 120 ha földterületig (ebből 45 ha szőlő) jutott el. Az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet ekkor már kutató hálózattá szerveződött, Budapest Központtal és a fontosabb borvidékeken kutatóállomásokkal (Tarcal, Badacsony, Pécs, Eger, Kecskemét). A Kecskeméti Kutatóállomás Központja Lakitelken volt (ma itt működik a Lakitelki Népfőiskola) és ide tartozott mind Miklós telep, mind Katonatelep.
Bár a szőlészeti és borászati kutatás a 70-es évekig is rengeteg gazdasági és történelmi vihart vészelt át, a megpróbáltatások nem értek véget. Tudománypolitikai és gazdasági megfontolások alapján a kutatási struktúrát számtalanszor átformálták, új és néha egymásnak ellentmondó elképzelések mentén, és az állami finanszírozás is át-, majd visszaváltott gazdálkodásba (gazdasági társaságokhoz csatolás), oktatás és kutatás összegyúrásába, egyik minisztériumtól a másikhoz való csatolással. (FM, FVM, VM, Oktatási Minisztérium). Reméljük ez most – legalább is egy ideig- nyugvópontra jut és a NAIK (Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ) kebelén belül az állam átfogóan, célratörően tudja irányítani és finanszírozni a szőlészeti és borászati kutatásokat.
Ez alatt a 40 év alatt (1973-2013) a kecskeméti szőlészeti és borászati kutatás jelentős szellemi és anyagi veszteségeket szenvedett el. Az Intézet központjának Kecskemétre való telepítése még úgy tűnt erősíti a pozíciókat, de a területek és épületek egy része elkallódott, a nemzetközileg is elismert kutatógárda egy része nem költözött vidékre és mire a Kisfái új központ a laboratóriumokkal elkezdett működni, még egy irányítás alatt a többi állomással, az egyes részlegek már kezdtek leszakadni és gazdálkodó egységekhez csatolódni (pld. Lakitelek a Szikrai Állami Gazdasághoz). Ezek után a gazdálkodó egységek sorra igyekeztek megszabadulni a kutatóhelyektől és megkezdődött az egyetemekhez, oktatáshoz való csatolás. Kecskemét (Katonateleppel és Miklós teleppel együtt) előbb a Kertészeti Egyetem, majd a Szent István Egyetemhez csatoltan működött, végül egészen 2013-ig a Corvinus Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézetének Kutató Állomása lett. A korábban bezárt, közigazgatásilag Kecskeméthez tartozó Miklós telepi kutatóintézeti laboratóriumot 2015 februárjára telepítették át Katonatelepre, ahol a 20 hektárnyi szőlőterületen jelenleg 17-en dolgoznak.
Katonatelep tudományos, oktatói és gazdálkodási tevékenysége napjainkig
A Mathiász féle birtok a nagyhírű szőlőnemesítő keresztezéses nemesítései, számos, máig is népszerű és híres csemegeszőlő fajtái mellett, neves szőlő szaporítóanyag termesztő és forgalmazó is volt. Az első világháború ezt a munkát tönkretette és halála után az állami beavatkozás után is sokáig a telep csak vegetált. Katonatelep elsősorban a csemegeszőlő fajták nemesítéséről lett híressé, igazán azonban nehezen terjedtek, mert szaporítóanyag hiány volt. Az új fajták szaporításának hatékony módszereit, az egyrügyes dugványozást, Katonatelepen Andrássy Elemér dolgozta ki a 60-as évek elején, ehhez üvegházakat is felépítettek, melyeket 1980 után már újak, modernebbek váltottak fel. (3. kép) A második világháború után a nemesítési munkába kapcsolódott Kocsis Pál Kossuth-díjas szőlőnemesítő, Darnay Ernő és Szegedi Sándor, majd később Hajdu Edit, ifj. Kozma Pál, akik a nemesítés mellett nagy súlyt fektettek a kiegészítő kutatásokra is, többek között a termesztési érték megállapításra, csemegeszőlő tárolási, szállítási és öntözési lehetőségeinek vizsgálatára.
A kutatási tevékenységhez elengedhetetlen laborok leginkább a Kisfái központban működtek, majd annak megszűnése után teljes egészében Miklós telepre kerültek. Miután Katonatelepre koncentrálódott csaknem a teljes kutatási szőlőterület borszőlő termésének feldolgozása, itt építettek fel egy 3000 hl kapacitású beton tartályokból álló hantolt pincét, és kis volumenben értékesítettek homoki borokat, kiskereskedelmi forgalomban is, de borászati kísérletek itt nem folytak.
A Kecskeméti Kertészeti Főiskola szerény mértékben, de teret nyújtott kutatóinknak az eredmények közvetítésére a diákok felé és az iskola számára is gyakorlati terepet biztosítottak a katonatelepi és Miklós telepi ültetvények. Sok neves kutatónk vett részt a nappali és levelező képzésben a szakmérnöki oktatásban, de az utóbbi években ez teljesen háttérbe szorult. A szaktanácsadási tevékenység a Főiskolánál létesített Területi Szaktanácsadási Központon belül történt, de a szőlészet és borászat nem tartozott a leglátogatottabb képzések közé.
A Katonatelepi gazdálkodásban egyre inkább a szaporítóanyag előállítás és forgalmazás, valamint szerényebb méretekben a szőlő és borértékesítés játszott szerepet.
2013 végén a Corvinus Egyetem visszaadta a VM kezelésébe a kecskeméti két kutatóállomást a laborokkal és az ingatlanokkal, szőlőterületekkel együtt. A NAIK, mint új agrárkutatási szervezet felállítása több hónapot vett igénybe, de mostanra elindult a gördülékeny működtetés.
A Katonatelepi Kutató
Állomás jelenlegi
helyzete és további elképzelései
A NAIK egy a francia INRA mintájára kialakított új agrárkutatási és fejlesztési szervezet, melyet a magyar agrárgazdaság versenyképességének növelése érdekében hoztak létre. A szervezetben integráltan foglalkoznak az élelmiszer és agrárgazdaság olyan problémáival, melyek a gazdálkodó szervezetekben, egyetemeken nem képesek önállóan, csak pályázatokból hatékonyan működni. Ebbe a szervezetbe tömörítették első lépésként a volt Központi Élelmiszerkutató Intézetet, több gyümölcstermesztési, állattenyésztési kutatóhelyet és a szőlészeti és borászati kutatóhelyek közül a badacsonyit és a kecskemétit is. Jelenleg a NAIK-on belül, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet badacsonyi székhellyel és Kecskemét-katonatelepi Kutató Állomással működik, ahol közös témarendszerben az alábbi kutatásfejlesztési feladatokkal foglalkozunk:
– A Duna Borrégióban perspektivikus csemege és borszőlőfajták fajtaérték kutatása,
– az egyes fajták komplex patogénmentesítése,
– az agrobaktériumos golyvásodással szembeni fogékonyság csökkentése modern módszerekkel,
– a szőlőtermesztés génbanki anyagainak fenntartása, genetikai vizsgálata és fejlesztése,
– klónszelekciós és keresztezéses nemesítés,
– nagy minőségű és alacsony önköltségű borok előállításra alkalmas tőke művelésmódok, metszésmódok kialakítása,
– térségi eredetvédelmi rendszerek, termékleírások, és a termőhelyi kataszter komplex fejlesztése, elemzése szakértői feladatainak ellátása,
– alany, nemes törzsültetvény állományok fenntartása, szaporítóanyagok biztosítása, PB, VT és BVT állományok létrehozása.
A korábbi laborfelületnek most csak egy töredéke, és a nagy műszerek kis része áll az új laborokban a rendelkezésünkre, de az alapvető infrastruktúrával, növénynevelő steril fényszobákkal, diagnosztikai eszközökkel tudjuk a kutatásokat folytatni. Egyik legfontosabb feladatunk a patogénmentes szaporítóanyag, a steril növények előállítása, melyhez pályázati úton két korszerű izolátor házzal is rendelkezünk.
Az újonnan megnyitott laboratóriumokban szőlészeti és borászati kutatásfejlesztési témákra is vállalkozunk, és akkreditált eredményt nem igénylő partnereinknek bor-, növény-, és talaj alapanalíziseket is végzünk.
Kisebb tételben a legújabb és a hagyományos, elsősorban csemege-szőlőfajtákhoz szaporítóanyagot biztosítunk (lazar.janos@naik.hu), valamint könnyű illatos kísérleti fehér borokat árusítunk kísérleti pincészetünkben (6000 Kecskemét, Katona Zsigmond-u.5, Tel.: +36-76/501-430) minden szerdán.